KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ

„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet…”
Ez az „Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg” című nagyszerű történetéből származó idézet csodálatosan bemutatja számunkra a várakozás izgalmát, melyet valamennyien érzünk így Karácsony közeledtével. Nem szeretünk csak úgy egyszerűen várni, tudnunk kell azt, hogy meddig várjunk. Igen, Jézus Krisztus születésnapját, december 24. estéjét, a Szent Estét és a Karácsonyt várjátok, várjuk valamennyien nagy-nagy szeretettel a szívünkben, díszbe öltöztetve azt. Igen, szükség van szertartásokra ahhoz, hogy kiemeljük, ráirányítsuk az ünnep lényegére sokak figyelmét. Ám nekünk, keresztény embereknek nemcsak egy meghatározott órára, időpontra kell díszbe öltöztetni szívünket. Mindig készen kell állnunk a szeretet befogadására és főképp annak átadására. Teréz Anya ezt így fogalmazta meg: „Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.” Milyen egyszerű, mégis döbbenetes erejű, az emberi szeretet lényegét kifejező gondolat ez.

Persze nemcsak manapság ilyen nagy a várakozás a legszebb és legtisztább ünnep iránt. Több mint száz évvel ezelőtt, Németországban, élt egy kisfiú, akit Gerhard Langnak hívtak, és aki advent idején minden este megkérdezte az édesanyjától: „Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?” Ebben eddig nincs is semmi különös, hiszen valószínűleg világszerte több millió gyermek kérdezgette ugyanezt az édesanyjától. Ami érdekes a történetben, az az, hogy Gerhard Lang édesanyja egyszer fogott egy vastag papírlapot, huszonnégy mezőre osztotta, és mindegyik mezőre rátűzött egy csokoládét. A kisfiú minden nap megehetett egyet, amíg el nem jött a karácsony. Amikor Gerhard Lang felnőtt, elhatározta, hogy adventi naptárakat fog készíteni és árusítani − így szerezve örömet sok-sok gyermeknek. Nos, Kedves Széchenyisek, 21-én vasárnap az adventi koszorún immár négy gyertya fog világítani, jelezvén, hogy közeleg a várva-várt nap. Az elhangzott idézetek, történetek mind-mind kifejezik az advent lényegét, az ünnepi várakozást. Szívünkben elhatalmasodik, ismét utat tör magának a legtermészetesebb emberi érzés, a szeretet. És várjuk, türelmetlenül várjuk azt, hogy ebből mindazoknak juttathassunk, akik közel állnak hozzánk. És hogy miként lehet ennek a türelmetlen várakozásnak formát és tartalmat adni? Úgy például, Kedves Gyerekek, hogy csöndben elmélkedtek, kérdéseket fogalmaztok és válaszoltok meg: szeretetről, odaadásról, figyelemről. Például:

Mivel szerezhetnék örömet a szeretteimnek? Hogyan próbáljam meg elfogadni és megérteni azt, akit nem szeretek annyira? Hogyan tegyem jóvá, ha igazságtalan voltam valakivel? Hogyan lássam meg mások értékeit, kiválóságát? És még sokáig sorolhatnám, de hát az adventi kérdéseiteket úgyis magatoknak kell megfogalmaznotok. Nyilván ez nem könnyű feladat, hiszen fegyelem és összeszedettség kell hozzá. Az advent komoly időszak, de komolysága éppen a reményteljes és örömteli lelki készülődésben rejlik.

Ezt most azért mondtam el nektek, mert szeretném, ha megjegyeznétek: az ajándékot nemcsak adni, hanem elfogadni is tudni kell. Lélekben felkészülve, el és be kell tudni fogadni a Karácsony legnagyobb ajándékát, Jézus Krisztust, vagyis magát a szeretetet. Ám ne felejtsétek el, hogy nem lehet mindig mindent megkapni, és főleg: nem lehet mindent azonnal megkapni. Ne felejtsétek el, hogy gyakran az apróságok mögött van a legnagyobb és legteljesebb szeretet. Ezt a szeretetet látni, érezni kell, és örülni kell neki, nagyon, de nagyon! Wass Albert írta a következő sorokat:

„Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!”
Kedves Diákjaink! Engedjétek meg, hogy ezen gondolatok jegyében, az iskola valamennyi pedagógusa és dolgozója nevében kívánjak nektek és szüleiteknek áldott, békés, szeretetben megélt nagyon boldog karácsonyt, és sikerekben, valamint egészségben gazdag újesztendőt! Találkozunk 2015. január 5-én!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Nagy István

Igazgató