Tábori képek megtekintése itt.
30 kisdiákkal Visegrádon töltöttünk öt programokban és élményekben gazdag napot. Útközben a szentendrei falumúzeumba látogattunk el. Igaz, hogy e hatalmas területnek csak egy részét tudtuk bejárni, de visszacsöppenhettünk a múltba. Láttunk tímárműhelyt, a kékfestő házát, állattartó gazdaságot mangalicával, pulykával, kacsával, szürke marhával. Bemehettünk a szélmalomba, láthattuk működés közben a duhogó vízimalmot. Bekukkantottunk sok kis parasztházba, egy pici kápolnába, a patkoló kovács műhelyébe, s végül egy falusi iskolába. Visegrádi szállásunk a királyi palota szomszédságában, a MTA üdülőjében volt. A szobabeosztás után izgalmas program következett: a bobozás! Mindenki nagyon élvezte, sokan már gyakorlott vezetőként száguldottak végig a pályán. Persze a kezdők is hamar belejöttek! Esténként jókat tollasoztunk és pingpongoztunk a táborban.
Második nap felmentünk a fellegvárba, ahonnan a Dunakanyar csodálatos panorámája tárult a szemünk elé. Nem lehet elégszer látni ezt a természeti csodát! Bejártuk a várat, megnéztük a kiállításokat, a panoptikumot. Délután Szentendrén a Városi Tömegközlekedési Múzeumot kerestük fel, ami engem is teljesen elvarázsolt. A gyerekeket lázba hozta, hogy minden buszra, villamosra, mozdonyra fel lehetett szállni, rohantak egyik helyről a másikra, csengettek, nyitották-zárták az ajtókat, beültek a vezetőülésbe. Ezután a Marcipán Múzeum kiállítása ejtett minket ámulatba. Az ember nagyságú figuráktól kezdve a mesejelenetekig minden gyönyörű volt!
Pénteken az esztergomi Suzuki-gyár szerelőcsarnokát látogattuk meg. Sisakkal a fejünkön, szigorúan a kijelölt útvonalon haladva szemlélődtünk. A folyton mozgó szalagon hihetetlen gyorsasággal szerelték be a dolgozók az alkatrészeket. Sétánk végén pedig láttuk az egymás után kigördülő autókat. E nap délutánján felkerestük hazánk legnagyobb templomát, az Esztergomi Bazilikát. Kívül-belül gyönyörű! Leültünk egy imára, megcsodáltuk a vörös-márvány Bakócz-kápolnát, a belső díszítéseket. Majd nekivágtunk a lépcsőknek, és felmásztunk a kupolába. Az innen elénk táruló látvány megérte a fáradságot! Később a Mária Valéria-hídon átgyalogoltunk Szlovákiába, Párkányra. Többen most jártak először külföldön. Megkóstoltuk a török fagyizó híres fagylaltját, szétnéztünk és vásároltunk a főtéren.
Szombaton a visegrádi Királyi Palotába mentünk először. A gyönyörű belső udvar, a Hercules-kút, a kert, a berendezett termek, az Oroszlános-kút felidézték a régmúltat. S egy teremben a digitális eszközök segítségével tényleg életre kelt a múlt! A gyerekek maguk irányíthatták, mit, milyen szemszögből akarnak megnézni. Élvezetes volt! Innen utunk a Salamon-toronyhoz vezetett, melynek kiállítása Visegrád történelmét eleveníti fel. A torony tetejéről pedig újból elénk tárult a csodaszép vidék. Délután a szomszéd faluba, Dömösre buszoztunk át, hogy hazánk egyik vadregényes táján, a Rám-szakadékban túrázzunk. A szűk völgyben hol egy kidőlt fa, hol a csobogó patak, hol egy vízesés állta utunkat. De mégis ez volt az izgalmas! Felmászni a csúszós létrákon, kapaszkodni a korlátokba, leküzdeni az akadályokat. Büszke vagyok a gyerekekre, hogy mindenki végig tudott menni ezen a vadregényes, de emberpróbáló úton! A túra a dömösi hajóállomásnál ért véget, ahol a megfáradt csapat hajóra szállt. Más képét mutatta innen a Duna, s az előttünk magasodó hegyekkel a fellegvár. Este Miklós bácsi segítségével tábortüzet gyújtottunk, s mellette énekeltünk jó sokáig.
Vasárnap a pakolás után a történelmi játszóparkban töltöttük időnket, majd ebéd után hazafelé vettük az irányt. Útközben Veresegyházán betértünk a medvefarmra, ahol hosszú fakanalakkal mi is etethettük a medvéket. Farkasokat, jávorszarvast és mosómedvéket láttunk még. Az esti órákban értünk haza, fáradtan ugyan, de sok-sok élménnyel gazdagabban.
Köszönöm Bozsik Károlynak, hogy vállalta csomagjaink szállítását, a Széchenyi Alapítványnak és iskolánk diákönkormányzatának az anyagi támogatást. Nagy segítségemre volt Turócziné Németh Anna és Krizsán Tiborné kolléganőm, Marót Miklós autóbuszvezető, köszönet nekik a táborban végzett munkájukért és a jó hangulatért!
Tóth Tünde
táborvezető
