Beszámoló az AUTMENTOR 2014 „Autizmus-specifikus nevelés és oktatás támogatása IV” című pályázat megvalósításáról iskolánkban.

Ebben a tanévben második alkalommal pályáztunk a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. által kiírt „Autizmus-specifikus nevelés és oktatás támogatása IV” című pályázatra.

A pályázat elbírálása sikeres lett, a programra 816 856 ft-ot nyertünk. A kihirdetés után azonnal megkezdődött a munka. A projekt megvalósítására 2015 március és június közötti időszakban került sor a mentor szakmai terve és útmutatása alapján. Mentorunk Kis Istvánné, miskolci gyógypedagógus, autizmus specifikus szakértő volt, a mentorált pedig Bata Teodóra, iskolánk gyógypedagógusa. Kettejük összehangolt tervezése, felvilágosító tevékenysége és a gyerekekkel végzett foglalkozások eredményeként jelenthetjük ki, hogy ez a munka sikeres volt.

Az iskolánkban tanuló két autizmussal élő gyermek rendszeres és saját helyzetükre kiírt fejlesztési terv alapján megvalósuló foglalkoztatása kezdődött. A fejlesztési terv alapját a speciális felmérések adták, de sok energiát fektettünk a gyermekeket tanító, érintett kollégák felvilágosításába is. Esetmegbeszélések, a problémás viselkedések kiváltó okai és kezelési lehetőségei több pedagógust is érdekeltek, valamint a szülőket is sikerült megnyernünk a közös gondolkodásnak.

A pályázathoz kapcsolódóan lehetőségünk volt eszközök, berendezések, szakirodalom vásárlására is. Utóbbit a nevelői szobában helyeztük el, de igény szerint a szülőknek is kölcsönözzük a könyveket, ha jobban meg akarnak ismerkedni a témával. Beszerzéseink a foglalkozások kulturáltabb megvalósításához, a relaxációhoz, a protetikus környezet kialakításához nyújtottak segítséget. A fejlesztő eszközöket a szociális és kommunikációs készségek fejlődésének szolgálatába állítottuk – ennek kiegészítője a gyógypedagógus által az Autizmus Alapítványnál elvégzett „Autizmussal élő gyermekek szociális és kommunikációs készségeinek fejlesztése” című tanfolyam -, s használhatjuk azokat a továbbiakban is, a megkezdett munka folytatásaként. A gyerekek kifejezetten élvezték a velük való többlet-foglalkozást, a különleges, új játékokkal való játékot, a stabilitást, a nyugodt környezetet.

A három hónapos közös munka eredményei valószínűleg hosszabb távon fognak látszani, de kisebb eredményeket – főleg szociális készségek terén való fejlődést – már most is elkönyvelhettünk. Bízunk benne, hogy a szemléletformálás minden érintettben – gyerekben és felnőttben – a pozitív odafordulást, a támogató attitűdöt váltja ki, és teszi könnyebbé ezeknek a gyerekeknek az életét.

Mert: „Az élet nem azon áll, hogy milyen kártyákat kapunk a Sorstól, hanem, hogy egy rossz osztást jól játsszunk meg.” (Stevenson)