Balatonberény, 2015. 07.26 – 07.31.

Idén két napot csúszott a pályázatunk beadása, ezért most Balatonberénybe nyertünk táborozási lehetőséget.

A tavalyi pozitív tapasztalatok alapján még a télen úgy döntöttünk, hogy idén 20 gyerekkel induljunk táborozni. A feltételek teljesüléséhez az kellett, hogy a 20-ból 5 SNI státuszú gyermek legyen, a tavaly is velünk nyaralók közül Kodaj Kristóf és Barta Ferenc helyett két kicsit, Balogh Leventét és Glonczi Anettet vittük magunkkal.

Tekintve, hogy a tábor költsége ugyan csak 2000 ft volt fejenként, voltak gyerekek, akiknek az útiköltség kifizetése már nehézséget okozott volna, ezért támogatásért folyamodtunk a városi Önkormányzathoz, a plébános úrhoz, az iskola alapítványához és a Diák Önkormányzathoz, mindenhonnan kaptunk segítséget. Ezzel már nyugodtan mertünk elindulni, és ezúton is nagyon köszönjük a támogatást mindannyiuknak.

A tavalyi tapasztalatokból kiindulva úgy terveztük, hogy a nagy csomagokat egy utánfutóra rakjuk és kocsival viszem le 4 gyerekkel, míg a 16 gyerek a két kollégával egy-egy hátizsákkal szállt vonatra.

Külön köszönjük Nagyné Deli Mónika kolléganőnek a felajánlását, melyből egészséges úticsomagot is tudtunk még biztosítani a gyerekek számára.

A táborba érkezés után regisztráció következett, majd a szobák kiosztása és ebéd. Az elhelyezésünk most nem faházakban, hanem egy korábbi üdülőépületben volt, kisebb befogadóképességű, mint a Fonyódligeti. Már az indulás előtt eldöntöttük, hogy a lehetőségekhez képest minél többször tervezünk a kínált tábori program mellé saját tevékenységet is.

A tábor vezetése mindig este hívta össze a csoportvezetőket, hogy megbeszéljük a következő nap programját, ami még akkor sem lehetett biztos, hiszen az időjárás nem kifejezetten bánt velünk jól. Ezzel együtt folyamatosan gondoskodtak az elfoglaltságunkról, mindjárt az első napon településismereti vetélkedőn vettünk részt – mellékesen jegyzem meg, hogy egyik csapatunk első helyezést ért el ebben -, esőben kóborolva Balatonberény utcáin, majd különféle sportvetélkedők, kézműves foglalkozások (megint „üzentünk a jövőnek”), a „bogaras bácsi”, fejlesztő játékok bemutatója, terápiás kutya bemutató, esténként  pedig zenei programok,  táncház, disco, bátorságpróba, stb.

Azért szerveztünk magunknak egy teljes SZIKÁI napot, amikor csak mi 23-an elvonatoztunk Balatongyörökre, onnan visszahajóztunk Keszthelyre, ahol igen tartalmas napot töltöttünk. Meglátogattuk a Festetics kastélyt, a modellkiállításon gyönyörködtünk a pici vonatokban, majd a Pálmaházba is bementünk. A sétáló utcában fagyiztunk, utána a Nagyboldogasszony templomban elcsendesülve gyönyörködtünk és suttogtunk el közösen egy imát.

Az Erzsébet vetélkedőre ismét komolyan készültünk, azonban a feladatok most csak részben igényeltek tárgyi tudást, jobban kézügyességet és szubjektív megítélést kívánó munkát, így ezúttal a második helyet szereztük meg. De ennek is örültünk.

A legnagyobb csalódás a fürdési lehetőség minimalizálása volt. Vagy esett, vagy viharos volt a víz, vagy egyszerűen olyan hideg volt, hogy csak néztük sóvárogva. Összesen kétszer tudtak gondtalanul fürödni egy kicsit a gyerekeink. Mivel azonban az időjárás befolyásolása nem a mi kompetenciánkba tartozott, maximum annyit tudunk tenni, hogy legközelebb hamarabb indítjuk el a pályázatot, hátha jobb időpontot nyerünk el. A visszajelzésekből úgy tűnik, a gyerekeink így is jól érezték magukat.

Bata Teodóra, Tóth Tünde

és Gregusné Szentgyörgyi Éva

tanárnők