Ahogy immár ötödik éve mindig, nagy várakozás előzte meg az Erzsébet táborunkat. Már tavaly is online kellett időpontot foglalni az egyes tevékenységekre,így rutinosan figyeltük a pályázati felületet, és regisztráltam több – az elnevezés szerint ígéretesnek tűnő – programra. Idén kiegészült a kedvezmények köre azzal, hogy a Déli pályaudvarról ingyenes Erzsébet vonatot indítottak Zánkára, ami meglehetős aggodalommal töltött el minket, mert a keletről érkező vonatok rendre késnek a felújítás miatt.
Aug. 19-én, vasárnap reggel 6.15-kor teljes létszámmal csoportosultunk a vasútállomás előtt. A Németh család jóvoltából a legtöbb csomagot utánfutóra tudtuk rakni, megkönnyítve ezzel a gyerekek utazását. A vonaton pedig Gregusné Sz. Éva, Lőrinczné A. Judit és Tóth Tünde kísérte a csapatot.Szerencsépre Kelenföldön elérték az Erzsébet vonatot és kis késéssel fél 1-re Zánkán voltak. Addigra elintéztem a regisztrációt, és az óriási mennyiségű papírmunkát, mehettünk ebédelni.
Az érkezés napján még csak elhelyezkedtünk – pontosan a tavalyi helyszínen és ugyancsak magentaként -, sétálgattunk, vacsora után pedig tábornyitó következett, amin előrehozva az ünnepet, megszentelte a tábori pap az új kenyeret és az áldás után egyszerre mondta 1800 gyerek a Miatyánk-at. Nagyon megindító volt. De utána a közös nyitóbuli igazán feldobta a társaságot.
Hétfőn a reggeli után gokartozás és biciklizés akadálypályán, majd íjászat foglalta le a gyerekeinket. Ebéd után a magas UV sugárzás miatt még beiktattunk 14-15-ig egy kis csapatépítést, ahol a TESÓ-k fergeteges játékokkal szórakoztatták a mieinket, majd végre strand, ami nagyon kellemes volt. Vacsora után még nem volt vége, néhány rajongó kedvéért Opitz Barbara koncertjére mentünk.
Kedden a reggeli torna, valamint a bőséges reggeli után a „Szertár” nevű programon érdekes fizikai és kémiai kísérleteket láttunk és ki is próbálhattuk, hogyan kell Newton 3. törvénye alapján rakétát építeni (este azért felhívtam a szülők figyelmét a lakásbiztosításra). Ebéd után sétahajóztunk, és ismét strand, aminek egyik regisztrált programja a csúszda használata volt, de nem túl sokan éltek ezzel, inkább a jó meleg vízben játszottak. Este 9-től pedig két csapatban az éjszakai akadályversenyen vettünk részt, a kicsik mesehősökkel, a nagyok szuperhősökkel kapcsolatos feladatokat oldottak meg.
Szerdán reggel sárkányhajózással indítottunk. Előtte kaptunk egy kis kiképzést, majd mentőmellényt húztunk, elhelyezkedtek a dobosok, és hajráztunk, ki ügyesen, ki kevésbé, de mindenképp lelkesen. A vizes program után egy – a Balaton felvidék élővilágát bemutató – tanösvény túra következett, amiből 15 gyerekkel (főleg fiúkkal) a Haditechnikai parkba is bementünk, és a feladatok megoldása után beülhettünk egy szovjet csapatszállító repülőgép pilótafülkéjébe. Ebéd után kézműveskedéssel töltöttünk több, mint egy órát, lehetett papír-virágot készíteni, fonni és decupage szatyrot készíteni. Az ebéd után hívott a Balaton, ragyogó időnk volt, a vízben töltöttük az idő nagy részét. Persze, mivel kint voltak a tűzoltók, mentők, rendőrség, egész napos bemutatókat tartottak, a tűzoltó autóból időnként “meglocsolták” a fürdőzőket.
Csütörtökön a délelőtti idősávban kettéváltunk, a kicsik – többen voltak – a kolléganőkkel lézerharcolni és trambulinozni mentek, a nagyokkal én a Kalandparkba, ami két órás elfoglaltság volt. Szigorúan veszik az életkori határokat – és a magasságot – ezért csak 10 gyerek tudott ezen részt venni, de nagyon megdícsértem őket, mert a rekkenő hőségben mindegyikük megérezte, hol vannak a határai és időben lejöttek.Ebéd után már kissé leharcolva mentünk a szokásos UV-kímélő programra, métázni. Senki nem ismerte a játékot, de egy nagyon lelkes TESÓ röviden beavatta őket, és úgy tűnt, pillanatok alatt megértették és a rekkenő hőség ellenére is dobtak, elkaptak, bázispontra szaladtak…, stb. Nagyon jó játék, aki nem küzdött, az szurkolt, nagyon tetszett nekik. Beszéltük is, hogy itthon is kellene ilyet játszani. A strandra érve még megfagyiztattuk a gyerekeket, aztán jött a csalódás, mert kb 15 perc után a déli partról érkező viharjelzés miatt kiparancsoltak mindenkit a vízből. Kicsit még reménykedve toporogtunk a parton, de be kellett látni, hogy nem fogják visszanyitni, így felmentünk a szállásra, készülni a csomagoláshoz és az esti bulira is. Tünde tanárnéninek támadt egy ötlete, hogy aki még szeretne, azokkal egy utolsó esti fürdésre lemegyünk a partra, akkor már nincs vízimentő szolgálat, ez idő alatt a többiek készülődését Jutka tanárnéni felügyelte. A balatoni naplemente, a teljesen üres strand, az utolsó hancúrozás elvarázsolta a gyerekeinket, sötét volt már, amikor hazaindultunk, illetve a főtérre, ahol kissé késve, de legjobbkor, a záróbuli kezdetére értünk oda és fergetegeset mulattunk.
Pénteken már csak a reggeli utáni utolsó csomagellenőrzések maradtak, az utánfutó bepakolása, és az indulás. 4 óra után értünk haza, kifáradva, teli élményekkel. A szülők inkább kíváncsian, mint aggódva várták a gyerekeiket, hiszen az egy hét folyamán minden este kaptak képes-szöveges beszámolót a facebookos zárt csoportban, és a visszajelzések alapján igen hálásak voltak érte.
Jó tapasztalat volt, hogy mennyi gyerekkel szabad elindulni, én úgy éreztem, hogy a 35 gyerek nem öttel több, mint a 30, hanem sokkal. Gyakran aggódtam, hogy megvan-e mindenki, de szerencsére a régi táborosaink jól kezelték a helyzetet, megfogtak egy-egy kicsit, vagy a hátukra vették, és máris biztosabbnak tűnt a helyzet.
Ezúton is köszönjük az iskola Alapítványának a támogatását. Nem mondom, hogy bízom benne, hanem tudom, hogy mindenkinek nagyon tartalmas és élvezetes volt ez a hét, nekünk, kísérőknek is. Igaz, hogy állandó a készenlét, de újra meg újra megéri, a gyerekek örömét látva.
Bata Teodóra, Gregusné Sz. Éva, Lőrinczné A. Judit, Tóth Tünde