Márciusi túránkon a szarvaskői földtani tanösvényt jártuk be. Hihetetlen változékony időjárásban volt részünk ezen a napon.A vonaton utazva aggódva figyeltük: Vajon megússzuk eső nélkül?  De alig gyalogoltunk pár percet, kisütött a nap, s vele együtt a jókedvünk is megérkezett. Az erdő madarai tavaszi éneküket zengték. Olyan jó volt hallani a hangjukat! Majd ahogy a terep emelkedett, egyre-másra kerültek le rólunk a kabátok. A régi országút melletti gémeskúthoz verőfényben érkeztünk. Délben értünk a millenniumi kilátóhoz, s mindannyian fölkapaszkodtunk a tetejére, de ekkorra olyan köd ereszkedett le, hogy éppen csak az alagútig lehetett ellátni. A csapat nagy része ebédelés után még egyszer nekivágott a lépcsőknek, s odafönt megegyeztünk, hogy eljövünk még ide tiszta időben is, hogy a panorámában   gyönyörködhessünk.

A túra második felében is volt egy kis kihívás: átjutni a tüskés bokrok között vezető ösvényen. Két-három gyerek ruhája fel is akadt, de a többiek „megmentették˝ őket. Kis kitérőt tettünk a denevérek barlangjáig, majd leereszkedtünk a meredek hegyoldalon. Újra kisütött a nap! S alighogy átkeltünk a patakon, egy fürge mókust pillantottunk meg. Örömünkben többen elkiáltottuk magunkat: – Mókus!  Persze a nagy hangtól rögtön elillant a fürge kis jószág, és a sor végén lévők már nem láthatták. Pár perc múlva megérkeztünk az utolsó állomásra, a Tó-bérc bányához. Megcsodáltuk a sokféle kőzetet, ismerkedtünk neveikkel. Egyesek pihenővel, mások szaladgálással és kőzetgyűjtéssel töltötték idejüket. Mindenki remekül érezte magát. Reméljük, hogy a friss tavaszi levegő még több gyereket vonz következő túránkra!