Zánka, 2017.08.13 – 08.18
Ahogy immár negyedik éve mindig, nagy várakozás előzte meg az Erzsébet táborunkat. Több helyszínt és időpontot is megpályáztunk, de idén is meglehetősen későn kaptuk az értesítést arról, hogy melyik időpontot nyertük meg, emiatt sajnos többeknek ütközött a tábor időpontja a család egyéb programjával, nyaralással. Azért sikerült megoldanunk a „cseregyerekek” szervezését. Az új rendszer szerint online kell időpontot foglalni az egyes tevékenységekre, így gyakran kellett figyelni a pályázati felületet, és regisztrálni több – az elnevezés szerint ígéretesnek tűnő – programra.
Aug. 13-án, vasárnap reggel ¾ 7-kor teljes létszámmal csoportosultunk a vasútállomás előtt. A Németh család jóvoltából a legtöbb csomagot utánfutóra tudtuk rakni, megkönnyítve ezzel a gyerekek utazását. A vonaton pedig Gregusné Sz. Éva, Lőrinczné A. Judit és Tóth Tünde kísérte a csapatot. Hosszú, problémamentes utazás volt.
Az érkezés napján még csak elhelyezkedtünk, sétálgattunk, vacsora után pedig tábornyitó és diszkó következett, amit nagyon élveztek, még a legkisebbek és az először velünk táborozók is.
Hétfőn a reggeli után kincskereső verseny, ugrálás az óriás trambulinon, majd gokartozás és biciklizés akadálypályán. Ebéd után végre strand, csúszdázás, majd pihenésképpen Honfoglaló vetélkedőn való részvétel. Vacsora után még nem volt vége, kis pihenő után az éjszakai akadályversenyre indultak a gyerekek két csoportban.
Kedden a reggeli torna és a szobaszemle, valamint a bőséges reggeli után kettévált a csapat, a kicsikkel a Digitális Varázslóképzőbe mentünk, ahol programozni tanultak, robotot irányítottak, a nagyokkal pedig a Kalandparkba, ahol a kihívások kipróbálásának feltétele minimum elvégzett 5. osztály, és 150 cm volt. A mieink nagyon fegyelmezett, szabálykövető módon, és mókusügyességgel járták be – néhányan többször is – a különféle nehézségű pályákat. . Mindkettő egész délelőttös, nagyon tartalmas program volt. Az étvágyukkal ezután semmi gond nem volt, gyorsan lecsúszott az ebéd. Lazításképpen sétahajózni mentünk, majd vissza a strandra, ahol még egy vizes vetélkedőbe is beneveztünk. Nem tudjuk, hogy értünk-e el valamilyen eredményt, de azt igen, hogy jókat nevettek, és a vacsorához megint gyorsabban szedték a lábukat a gyerekek.
Majd következett az est fénypontja: aznap lett 10 éves Bocsi Virág és Tóth Szabi! Suttyomban tortát intéztünk, és kis apró ajándékot, valamint a Bocsi család jóvoltából innivalót. A puritán körülményektől eltekintve mindenki örült a kis “köszöntő-partynak”.
Szerdán reggel sárkányhajózással indítottunk. Előtte kaptunk egy kis kiképzést, majd mentőmellényt húztunk, elhelyezkedtek a dobosok, és hajráztunk, ki ügyesen, ki kevésbé, de mindenképp lelkesen. Bendegúz pánikját a legkisebb csemeténk próbálta csillapítani, kevés sikerrel. Kissé még vizesen indultunk az Aranyalma című programra, ahol különféle kézműveskedéssel töltöttünk több, mint egy órát, mindenki hozott valami produktumot. Lehetett papírt meríteni, szitanyomással képet készíteni, gyöngyöt fűzni, papír-virágot készíteni, bőrözni, és gyertyát önteni. Bátran állíthatom, hogy kivételes alkotások születtek!
Az ebéd után hívott a Balaton, ragyogó időnk volt, a vízben töltöttük az idő nagy részét. Persze, mivel kint voltak a tűzoltók, mentők, rendőrség, egész napos bemutatókat tartottak, a tűzoltó autóból időnként “meglocsolták” a fürdőzőket. Volt motor szimulátor, testfestés, és két nagy gyerekünk – Sőrés Tomi és Vincze Viki – párosban megnyerte a csocsó bajnokságot. A többiek csúszdáztak, fürödtek, mindannyian szuperül éreztük magunkat. A vacsora utáni shoppingolásból vidáman értünk haza, a pecsétgyűjtés és esti készülődés vezette le a hangulatot.
Csütörtökön Tóth Tünde kolléganő előzetes informálódása, bejelentkezése és tervezése alapján Tapolcára utaztunk vonattal. Jó sokat kellett gyalogolni a látogatóközponthoz, ezért megfagyiztattuk a csapatot közben. A Tavas barlangnál először várni kellett, míg az előre leszervezett időpontra beengedtek minket, de az utána következő élmények kárpótoltak… Profi tájékoztatás, kúszófolyosó, 3D filmvetítés, és a barlangi csónakázás. Kis játék, és shopingolás után lementünk a Malom-tóhoz, ahol megebédeltünk, kicsit játszottunk és visszaindultunk az állomásra, majd a jó meleg vonattal vissza a táborba. A hőség alig viselhető volt, mindenki elpilledt. Ezért az állomásról azonnal a strandra mentünk, egy utolsó kis pancsolásra és a kikötőbe még egy sárkányhajózásra. A vacsora így megint maradéktalanul lecsúszott. J De még nem volt vége a napnak, az altáborzárón jutalmakat kaptak a gyerekek, a központi táborzárón pedig ismét óriási bulival búcsúztunk.
Pénteken már csak a reggeli utáni utolsó csomagellenőrzések maradtak, az utánfutó bepakolása, és az indulás. Majdnem du 4 órára értünk haza, kifáradva, teli élményekkel. A szülők inkább kíváncsian, mint aggódva várták a gyerekeiket, hiszen az egy hét folyamán minden este kaptak képes-szöveges beszámolót a facebookos zárt csoportban, és a visszajelzések alapján igen hálásak voltak érte.
Mivel azonban meglehetősen emberpróbáló volt a közel maratoni mennyiségű kilométer legyaloglása (megjegyzem panasz nélkül), azért úgy egyeztünk a kollégáimmal, hogy jövőre csak Fonyódligetre pályázunk.
Ezúton is köszönjük az iskola Alapítványának és a Diákönkormányzatnak a támogatását. Ez tette lehetővé, hogy táboron kívüli kirándulást szervezzünk, sőt, az utolsó napon mindenki kapott egy-egy apró ajándékot. Nem mondom, hogy bízom benne, hanem tudom, hogy mindenkinek nagyon tartalmas és élvezetes volt ez a hét, nekünk, kísérőknek is. Igaz, hogy állandó készenlét, de megéri, a gyerekek örömét látva.
Bata Teodóra, Gregusné Sz. Éva, Lőrinczné A. Judit, Tóth Tünde
