Katolikus iskolává válásunk egy újabb momentuma a Diákönkormányzat első rendezvényén jelentkezett. Mivel névadónk születésének napja, szeptember 21., illetve a katolikus iskolák védőszentjének a napja, szeptember 24., időben igen közel van egymáshoz, 24-én duplán ünnepeltünk, mi Széchenyisek.
A korábban megszokott, viszonylag könnyedebb hangvételű esemény helyett idén magasztosabb műsorunk volt ezen a rendezvényen. A tornateremben felsorakozott, ünneplőbe öltözött osztályok a Himnusz eléneklése, valamint Igazgató Úr ünnepi szavai után egy-egy rövid megemlékezést hallhattak a ’Legnagyobb Magyar’ nemzetépítő tevékenységéről, valamint a 24-én vértanúhalált halt Szent Gellértről. (A műsort figyelmesen hallgatók kamatoztathatták az elhangzottakat a délutáni programunk folyamán.)
Az új iskolazászlót Plébános Úr, a Katolikus Iskola Iskolalelkésze szentelte fel. Előtte szólt a csendben, méltósággal ünneplő diáksereghez, majd méltatta a két – ugyan nem magyar származású-, viszont a magyarságért rengeteg áldozatot hozó, egymástól nyolc ’évszázadnyira’ élt Széchenyit és Szent Gellértet, kiemelve munkájuk hatását a ma emberére.
A már megszokottá vált közös ’Miatyánk’ után, iskolánk történetében először minden osztály, – igaz, kissé szűkösen-, az aulában lévő Széchenyi Emlékfal köré sorakoztunk fel kegyeletünket koszorúzással leróni. A Szózat hangjai után a szokásos órarend szerint folyt a tanítás.
A délután kissé vidámabban, ám izgalmaktól nem mentesen zajlott. A két „ünnepeltről” összeállított kvíz kérdéssorokat kellett az osztályokból részt vevő 4-4 fős csapatoknak megoldani, valamint egy szókereső feladatban adott időn belül minél több szót megtalálni az interaktív táblán látható betűhalmazban. (Az értékelés lapzárta után ért véget.)
Így zajlott le a Széchenyi István Katolikus Általános Iskola első közös ünneplésű Széchenyi-, illetve Szent Gellért-Emléknapja.
Nagy Zsolt
