Idén nagyon későn írták ki a pályázatot és igen rövid időt hagytak a beadásra, sokat kellett változtatgatni a lehetséges turnusokon, végül most Zánkára nyertünk táborozási lehetőséget. Ott még nem voltunk.

Most 30 gyerekkel – köztük 5 SNI-s – keltünk útra, és ehhez a létszámhoz 4 kísérőt igényelt a pályázat, így Bata Teodóra, Tóth Tünde, Gregusné Szentgyörgyi Éva és Lőrinczné Antal Judit kolléganők vállalták a kísérői feladatot. Még a munkát is felosztottuk: én a szervezés, papírmunka, pénzbeszedés, tájékoztatás feladatát vállaltam, Tünde a külön programok megszervezését, hiszen helyközi közlekedéssel kellett összeügyeskedni 30 gyerek részére a tartalmas időtöltést, Évike a támogatások „felhajtója”, Jutka pedig Tihanyból készült fel, megspórolva ezzel az idegenvezetőt.

A tavalyi rutint idén is folytatni szerettük volna, hogy a csomagokat utánfutóval visszük, ez különösen indokolt volt amiatt, hogy a 30 tanulóból 20 alsós volt.

Idén is igyekeztünk a célnak megfelelően alacsony részvételi költséget meghatározni, a 2000 Ft mellé az útiköltséget kértük csak, a tervezett programjainkat pedig támogatásokból szerettük volna finanszírozni.

Ezúton is köszönjük a Városi Önkormányzatnak, az iskola Alapítványának és a Diákönkormányzatnak a nagylelkű támogatását. Ez tette lehetővé, hogy két tartalmas külön programot is szervezzünk. Egyiket a Nagyvázsonyi várba, a másikat pedig Tihanyba, ahol az apátság megtekintése után még volt lehetőség a magyar királyok, a kalóz és az indián múzeum meglátogatására, sőt, kis Dotto vonattal körbejártuk a tihanyi félszigetet.

A tábori elhelyezésünk a szépen felújított téli épületek közül a Ló Szerafin házban volt (Kovács Eriknek be is ugrott, hogy hallotta már ezt a nevet…), könnyen, vita nélkül osztottuk szét a gyerekeket. Az elhelyezés mellett az ellátás is határozottan kielégítő volt mennyiségi és minőségi szempontból is.

A nyitó és záró bulikról kis amatőr videókat tettünk fel az előre elindított FB csoportba, a szülők legnagyobb örömére. A saját szervezésű programok, mint a vízi vetélkedők, az éjszakai akadályverseny, a „Kirándulás házhoz jön” program, bár ismerősek voltak, itt mégis gördülékenyebben, rutinosabban folytak. Mivel jó idő volt, az Erzsébet vetélkedő elmaradt, helyette a vízparton szerveztek újabb játékos feladatokat.

Bátran állíthatom, szerintem nem vagyok ezzel egyedül, hogy a mi gyerekeinkkel semmi baj nem volt, aranyos, könnyen kezelhető, szófogadó gyerekek, mindenre könnyen rávehetők voltak, és a – nem túl sok – szabályt nem is próbálták kijátszani. De ahogy visszaemlékszem, másokkal sem igazán volt gond, – pedig sok kárpátaljai gyerek nyaralt velünk – egy kis kakaskodást leszámítva, ami 1200 gyerek viszonylatában kifejezetten békésnek tekinthető.

Évának és nekem ez a harmadik ilyen táborunk, Tünde másodszor tapasztalja a különbségeket. Úgy érzem, hogy még a növekvő létszám ellenére is sikerült meghatározó élményeket szerezni a gyerekeknek, ezért csak megérte.
Tanulság annyi, hogy megpróbálunk más megoldást keresni a közlekedésre, valamint a menthetetlenül megbízhatatlan szülőket más módon felkészíteni. A többi majd kiderül…

Bata Teodóra, Tóth Tünde,
Gregusné Szentgyörgyi Éva, Lőrinczné Antal Judit